A Vadlány – Boszorkánykör című dokumentarista játékfilmben megjelenő boszorkák éppen olyanok, amilyennek a férfiak elképzelik őket: aranyló vörös hajúak, csábítóak, kedvük szerint váltanak alakot és a vesztükbe kergetik a férfiakat.

A líra és realitás határán egyensúlyozó Boszorkánykör egy csángó legendát ültet át jelenkori mesébe, érzékletesen ábrázolva e “nem tiltott műfaji határátlépéssel” a babonát a kereszténységgel gond nélkül ötvöző csángó hiedelemvilágot. A misztikus történet nyitányát egy gyilkossági kísérlet kapcsán felmelegített “döglött ügy” adja. A ballada természetes kulisszája a vad, egyszersmind lenyűgöző vidék. A nagyjátékfilmes nézet szerint krimit látunk, ám ez csak ürügy a csángó társadalom szociográfiai ábrázolására. A “sztori” kibontása és feldolgozása messze el is marad a valódi történet, a csángó “életérzés” bemutatása mögött, aminek hiteles aláfestője Zerkula János és Fikó Regina zenéje. Az eredeti csángó dallamokat a film keretzenéjeként Dresch Dudás Mihály hangolta át modernné.

A dokumentarista szálat erősítik a helybéli színészek és az amatőr szereplők, akiknek szerethető, naiv humora sokat lendít a történeten. Az igen alacsony költségvetésű produkcióban feltűnnek Zsigmond Dezső korábbi dokumentumfilmjeinek alakjai, akiket a rendező nem amatőröknek, hanem “kamerához szokott kiváló embereknek” nevez. Itt van Józsi nővér a Józsi nővér és a sárga bicikliből, Terézke a Csigaházból. Az Út Calarasiba című portréfilmből megismert Kurkó János György vállalkozó, a HC Csíkszereda főtámogatója alakítja az első rendőrt – nem lőjük le a poént, ha eláruljuk, hogy a biztos urakból több is elkél a filmben, ezért jut szerep bőven a megyei nyomozót alakító Trill Zsoltnak is.